Az őzsuták általában május közepétől június közepéig ellenek, mintegy 10 hónapos vemhesség után. Általában kettőt hoznak világra, de kedvező élőhelyeken nagyritkán 3-4-et is. A gidák 10-12 napos korukban már követik anyjukat, amelyik nyár végéig, szeptember elejéig még rendszeresen szoptatja őket.
A következő napokban, hetekben a természetben könnyen találkozhatnak velük a kirándulók, azonban nagyon fontos tudni:
Attól, hogy az őzgida egyedül van, egyáltalán nincs szó elárvult kicsinyekről! Ha gidát találunk, semmiképp se érjünk hozzá, sőt lehetőleg ne is közelítsük meg, mert ezzel lassú éhhalálra ítéljük!
Elfektetett őzgida (fotó: Polster Gabriella)
Az egy-kéthetes őzgida még túl gyenge ahhoz, hogy egész nap anyukáját, a sutát kövesse, ezért anyukája néhány órára lefekteti, és magára hagyja. A kis csöppség tökéletes rejtő színének köszönhetően lapul a fűben és várja, hogy anyukája visszatérjen hozzá.
Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi az ilyenkor egyedül talált állatot és megsimogatja, vagy – még rosszabb esetben – hazaviszi magával, hogy „segítsen rajta” és felnevelje. Ha nem is viszik el a gidát, a visszatérő anyaállat az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját, aki így feltehetően éhen pusztul, fogságban pedig a gidák csak ritkán maradnak életben, az őz anyatejének speciális összetevői híján (és a stressz, a megrázkódtatás hatására) néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak.
Abban az esetben pedig, amikor mégis sikerül felnevelni a kisgidát és kiderül róla, hogy fiú, akkor újabb problémák lépnek fel, a kézből nevelt őzbak ugyanis ivarérett korára, hegyes agancsa miatt, életveszélyes lehet az emberre.
Ha találnánk egy gidát, a legjobb, amit tehetünk, hogy messziről elkerüljük, és véletlenül sem érünk hozzá!
Előbb-utóbb előkerül az anyja és magával viszi.
Sajnos évente nagyon sok kisgida pusztul el az emberek tudatlansága miatt. Az őz egyébként Magyarország teljes területén előfordul. Feneke felé enyhén nehezedő teste lehetővé teszi, hogy könnyedén bujkáljon a bozótban és az aljnövényzetben, ahol a legszívesebben a lágy, ízes, zöld növényi részeket, hajtásokat és rügyeket fogyasztja.
Mivel igen pici a bendője, naponta akár 5-7-szer is falatozhat kisebb mennyiségben, de szerencsére egyáltalán nem válogatós, így nagy kérődzése közepette akár 1000 féle növényfajba is belekóstolhat. Nyáron jellemzően magányosan vagy kisebb családi csoportokban él (például a suta a gidáival), ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat formálnak, a nagyobb csapatok összetétele pedig folyamatosan változik: zártabb, erdei területeken 4-8, míg nyílt mezőgazdasági területeken akár 40-90 egyedből álló csoportok is kialakulhatnak. A kifejlett őzsuta jellemzően 2 őzgidát ellik, de előfordulhat három, sőt nagyon ritkán négy utód is, akik látással és pettyes szőrzettel jönnek a világra.
Az őz a vadonban 10 évig is elélhet (ahol legfőbb ellenségének a szürke farkas és a hiúz számít), állat- és vadaskerti adatok alapján a legnagyobb élettartama akár 15–17 év lehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: